összetörődik
összetörődik tárgyatlan ige
1. <Törésre hajlamos anyag, kül. gyümölcsféle> megtörődik (1). A szállítás alatt a szőlő összetörődött. A gallér is leesett a nyakamból …, a kézelőm is összetörődött. (Tolnai Lajos)
2. <Személy kora v. fáradalmai következtében> törődötté válik. Az öreg ember összetörődött az éjszakai utazásban.
3. (bizalmas) <Két ember – főleg férj és feleség – az együttélés, ill. együttlét alatt némi nehézségek után> megszokja egymást, egymáshoz törődik; összeszokik. Házasságuk olyan volt, minőt az öregurak szoktak összeboronálni, hogy majd összetörődnek. (Vas Gereben) Így indult az ebéd, nehézkesen …, de hovatovább összetörődtek az emberek. (Mikszáth Kálmán)
összetörődés; összetörődő; összetörődött.
