összetör
összetör tárgyas ige
1. Vmit meghajlítva, két v. több darabra tör; eltör. Összetörte a kardját, a pálcát. || a. (átvitt értelemben) Itt törtek össze rabigát | Hunyadnak karjai. (Vörösmarty Mihály) Egy a célunk: a közös bilincset Összetörni, melyet hordozánk. (Petőfi Sándor)
2. Vmihez hozzácsapva, ismételten ráütve, apró darabokra tör vmit, rendsz. úgy, hogy darabjai egymás mellett maradnak v. egymásra halmozódnak. Földhöz vágta, összetörte a lombikot. A tele pálinkásüveget … ki akarták venni a kezéből, s ő éppen azt akarta összetörni. (Móricz Zsigmond) || a. <Kristályos v. szemcsés anyagot> megtör. A patikus a porcelánmozsárban összetörte a sókat. || b. Összetör vmit: akaratlanul okozza, hogy vmi több darabra törjön. Darabokra, rapityára, repeszekre tör össze vmit; összetöri a köcsögöt, a poharat, az üveget, a tükröt; összetörte a kocsit: nekivezette vminek, felborult vele. Már megint összetört egy tányért. Olyan ügyetlen, hogy mindent összetör. Sok jó dereglyét összetört, Sok kárt tőn árpa-, rozsvetésben; Élt tőle a táj rettegésben. (Arany János–Burns-fordítás) A kisebb gyöngytyúkom rosszul költ. Mind összetörte a tojásait. (Justh Zsigmond)
3. Összetöri vmijét (vkinek): szándékosan v. akaratlanul okozza, hogy magának v. vki másnak vmely testrésze súlyosan megsérüljön, csontjai is több darabra törjenek. Összetörte az arcát, a kezét a lábát; összetöröm a → csontjaidat. Összetörte ellenfele koponyáját. Amilyen igaz, hogy én vagyok az özvegy Gálné, olyan igaz, hogy összetöröm a csontjaidat! (Mikszáth Kálmán) || a. Összetöri magát: <vmely cselekedete közben> rendsz. csonttöréssel kapcsolatos súlyos, esetleg halálos zúzódást szenved. Leesett, összetörte magát. Majd összetöri magát, annyira siet. || b. (átvitt értelemben) Nem töri össze magát vkiért, vmiért: nem csinál magának bajt, gondot, kellemetlenséget, lelki fájdalmat vkiért, vmiért. Nem töri össze magát azért a leányért. Nem törte össze magát főnöke kegyeiért. Nem töröm össze magamat azért a kis pénzért.
4. (túlzó) Nagyon megver vkit. Összetörlek!: <fenyegetésként> összeverlek, agyonverlek. Ha még egyszer, de csak egyszer is, beteszi ide a lábát, én összetöröm, kikorbácsolom innen, mint egy kutyát. (Kosztolányi Dezső) Szinte sóvárgó kéjjel várta, hogy összetörje a sportban edzett fiatalember bosszúálló ereje. (Hunyady Sándor)
5. (átvitt értelemben) Minden részében elgyötör, elfáraszt vkit. A nehéz munka összetörte. A vonat összetörte. Nagyon összetörte ez a betegség. Milyen fáradság … Bécsig eljutni, tökéletesen összetör mindig ez az út. (Justh Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Teljesen, véglegesen legyőz, lever vkit; összezúz, tönkretesz. Az ellenséget összetörték. Értitek, úgy sejtem, kirül vagyon a szó. Bujtogat, ím, most is Károly a Durazzó: | Ezt megtörni – nem úgy: ezt össze kell törni, Érte az országot végig kisöpörni, (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Összetör vmit: vkinek vmilyen szellemi értékét, lelki gazdagságát összezúzza, tönkreteszi. Összetöri a boldogságát, az önbizalmát; összetöri a szívét: boldogtalanná teszi; összetöri vkinek a reményeit. Mi az ő reményeiket törtük össze, ők a mienket. (Jókai Mór) Ez a szó egy egész életre összetörte önérzetemet. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) További ellenállásra képtelenné tesz; megtör vkit, vmit. Ágyújával nem bírta őt leverni: ezzel a nagylelkűségével összetörte. (Jókai Mór) A család … szétzüllött, gyenge … Ott voltam magamra hagyatottan, tehetetlenül és összetörve. (Kaffka Margit)
összetörés; összetörhető; összetörő; összetöröget; összetört.
