összeront
összeront ige (régies, irodalmi nyelvben)
1. tárgyas Elpusztít, tönkretesz, lerombol vmit. A várába hányt bombák összeronták palotáit. (Jókai Mór)
2. tárgyas <Személyt> megalázva megsemmisít, erkölcsileg, lelkileg súlyos csapást mér rá. A nemzet! – ahány fő, szintannyi ész … | sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj | neki hirtelen vagy egy jó szót s világot | teremtve öszverontja ellenségidet. (Katona József)
3. tárgyatlan <Két személy, csapat> egymásnak rontva összecsap. Délceg harcfiak Egymást mérő lángszemekkel … Össze-rontanak. (Vörösmarty Mihály)
összerontás; összerontat; összerontható; összerontó; összerontott.
