összeroppan
összeroppan tárgyatlan ige (választékos)
1. Roppanó hang kíséretében hirtelen összetörik vmi. Összeroppan a dió, ha ráütnek. Összeroppan a szék a nagy súly alatt. Mint a sértett vadkan fú veszett dühében, Csaknem összeroppan a rud vas kezében. (Arany János) A kocsi könnyű, … a nagy teher alatt sem roppan össze, bár minden darabja vékony, finom. (Tömörkény István) Ábris … a karcsú üvegpoharat úgy verdeste az asztallaphoz, hogy összeroppant és szétmállott a kezében. (Kaffka Margit)
2. Roppanva leszakad, összeomlik. A földrengéstől házak roppantak össze. Mindjárt összeroppan az a filigrán híd … (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Vkinek testi v. lelki ereje, egészsége> hirtelen meggyengül, megromlik. Idegileg teljesen összeroppant. A vádlott összeroppant az ítélet hallatára. || b. (átvitt értelemben) <Társadalmi rend, szervezkedés, mozgalom> hirtelen erejét veszti, meggyengül, megsemmisül. A fasiszta megmozdulás teljesen összeroppant. A jobboldal összeroppant. Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor Alattunk ez a régi világ! (József Attila)
3. (ritka, régies, költői) <Két személy, csapat> a fegyverek roppanó hangja kíséretében összecsap. Össze a két bajnok fele úton roppan. (Arany János)
4. (költői) <Két v. több fegyver> az összecsapás következtében roppanás hangját hallatja. Paizs, dárda összeroppan. (Arany János)
összeroppanó; összeroppant.
