összerondít
összerondít tárgyas ige (népies)
1. A legnagyobb mértékben piszkossá, rondává tesz vmit; összepiszkít. Szedret evett, és összerondította a ruháját.
2. Ürülékével sok helyen bepiszkít vmit, vkit. Összerondítja magát. Tudja, mit csinált ez a maga büdös, rongyos, piszkos kölyke? … Az egész bőcsőt [= bölcsőt], dunnát, párnát, ruhát, még az orra hegyét is összerondította. (Móricz Zsigmond)
összerondítás; összerondító; összerondított.
