összeborul
összeborul tárgyatlan ige
1. <Két v. több növény, ill. száruk v. águk> egymás felé hajolva összeér. A fák lombja összeborul. Árnyékos fasorok borulnak össze a sétány fölött. (Jókai Mór) || a. Összeborul vmi: vmely növénynek v. virágnak a levelei fölfelé, a törzs fölé visszahajlanak és egymásra borulnak (5). Összeborul a káposzta, a saláta. Káposztájuk emeleteket épít magából ahelyett, hogy szépen összeborulna. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Összeborul vmivel: boltozatszerűen ráhajlik vmire. A sík láthatár mesgyéjén, hol az ég a földdel összeborul. (Arany János)
2. <Két v. több személy> egymásra borul (3). Összeborultak és sírtak. Hideg az este. Néha szaladunk | … Hányszor megállunk. Összeborulunk. | Égünk és fázunk. (Ady Endre)
összeborulás; összeboruló; összeborult.
