összeborzad
összeborzad tárgyatlan ige
<Borzalomtól, rémülettől> egész testében hirtelen megrándul, összerázkódik. A látványtól összeborzadt. Összeborzadt arra a gondolatra, hogy … Temetést láttam s összeborzadék. | Ez hát a léti cél? Ez hát a vég? (Komjáthy Jenő) Összeborzadt arra a gondolatra, hogy talán már az útiköltségre való sincsen a zsebében. (Babits Mihály)
összeborzadás; összeborzadó; összeborzadt.
