összeboronál
összeboronál tárgyas ige (bizalmas)
1. <Férfit és nőt> kéretlenül, ügyeskedve házasságba összehoz. Összeboronálták őket. Összeboronálták az új tanítót a papkisasszonnyal. Ilyenek az asszonyok … ne nagyon bízzál a feleségemben. Azt gyanítom, igen szeretne összeboronálni ezzel a sajátságos hajadonnal. (Ambrus Zoltán)
2. (régies) Összehoz (2–3). A vezérek ma írták alá a békekötést … Három nap alatt összeboronálták a dolgot. (Jókai Mór) Hunyadi Jánosnak csak üzenni kellett: „Még ezer embert Mihály!” – s ő összeboronálta az ezeret. (Mikszáth Kálmán)
összeboronálás; összeboronálgat; összeboronálható; összeboronáló; összeboronált.
