összebékül
összebékül tárgyatlan ige (rendsz. többes számban)
<Két v. több személy> haragot, ellenségeskedést megszüntetve újra békés kapcsolatot, barátságos viszonyt teremt egymás közt. Vki összebékül vkivel; összebékülnek egymással. Te Imre. Mé [= mért] nem békülsz össze avval az asszonnyal? (Gárdonyi Géza)
összebékülés; összebékülő; összebékült.
