összebeszél
összebeszél ige
1. tárgyatlan <Két v. több személy> előzetesen, esetleg titokban megállapodik, megegyezik vmiben (rendsz. csíny, tréfa v. gaztett elkövetésével kapcsolatban). Összebeszél vkivel; összebeszélnek egymással. A két gyerek összebeszélt, hogy nem megy iskolába. Összebeszéltek, hogy meglepetést csinálnak. Találkoztak, mintha összebeszéltek volna. Egy kalandos tervet kohol a bátor lyány … | Titkon összebeszélt fiatal Bencével. (Arany János) Mintha titkos jelre összebeszéltek volna. Mintha megérezték volna mind, hogy egyik társuk forog veszélyben. (Kuncz Aladár)
2. tárgyas Összebeszél vmit: határozott cél és szerves összefüggés nélkül beszél egymás után többféle dologról. Mindent összebeszél; sok zagyvaságot összebeszél; tücsköt-bogarat összebeszél. Mennyi mindent s mily kedvesen tud összebeszélni … (Gyulai Pál)
összebeszélő; összebeszélt.
