összebékít
összebékít tárgyas ige
<Haragosokat, ellenségeskedőket> békülésre, egymás iránt barátságos viselkedésre bír. Összebékít vkit vkivel; összebékít vkiket egymással; összebékíti a peres feleket. Összebékíté a haragos feleket jó badacsonyi mellett. (Jókai Mór) Mi lesz velünk …, ha a tisztek egymásban is ellenséget látnak? Hogyan harcolnak ezek együtt! Össze kell őket békítenünk. (Gárdonyi Géza)
összebékítés; összebékített; összebékítget; összebékíthetetlen; összebékíthető; összebékítő; összebékíttet.
