ősidő
ősidő [s-i] főnév (rendsz. többes számban)
<A mához viszonyítva> jóval korábbi, réges-régi idő, kor. Ősidők → óta; ősidőktől fogva. A mi falunkban ez már ősidők óta így szokás. Ez a karosszék még az ősidőkben került a családba, s apáról fiúra öröklődik. A … szegletben … áll a magas … rokka, melyen ősidőkben a nagymama szokott fonni. (Jókai Mór) Rengett az ősidőkből hátramaradt ajtó. (Justh Zsigmond) || a. Az emberiség v. vmely nép kialakulásának közelebbről meg nem határozott ősi ideje. A fém feldolgozása már az ősidőkben ismeretes volt. A költészet eredete az ősidőkbe nyúlik vissza. Az emberek az ősidőkben megállapodtak a szavak jelentésében, kitaláltak bizonyos hangokat a fogalmak jegyéül. (Kosztolányi Dezső)
