ősiség
ősiség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (ritka) Vminek ősi (2) volta, jellege. Büszke volt családja ősiségére. Egybekelését a szigorú s ősiségre sokat tartó nagybátya soha meg nem engedi. (Vörösmarty Mihály)
2. (történettudomány) 1848-ig fennállott magyar jogi elv, ill. intézmény, amelynek értelmében az ősi nemesi birtok nem egy személynek, hanem egyetemlegesen az egész családnak tulajdona volt, a mindenkori birtokos ezért nem rendelkezhetett vele szabadon, nem idegeníthette el és nem terhelhette meg, a család kihaltával pedig a királyra, ill. a koronára szállt. Az ősiség eltörlése. Az ősiség erősen akadályozta nálunk a kapitalizmus kifejlődését. Ezernyi érdekbe szövődött belé … az ősiség, és összebonyolódék viszonyainkkal. (Kossuth Lajos)
ősiségi.
