önfeláldozó
önfeláldozó [ë; l-á] melléknév -n v. -an, -bb
Olyan <személy v. közösség>, aki, amely hajlandó vmely nemes eszményért az életét feláldozni. Önfeláldozó csapat, hős; a párt önfeláldozó harcosai. Euripides egész sorát hozza színpadra az olyan női alakoknak, minőkről eddig a görög költészet nem tudott. Szenvedélyes, bűnös nők, vagy eszményi, odaadó, önfeláldozó, nemes alakok. (Péterfy Jenő) || a. Családjáért, hozzátartozóiért, barátaiért, társaiért saját érdekeit feláldozó, áldozatokat vállaló <személy>; áldozatkész. Önfeláldozó hitves. Elvártam volna, hogy a herceg honorálja azokat a tekinteteket, amik egy önfeláldozó családapának egyedüli jutalma. (Ambrus Zoltán) || b. Ilyen személyre valló, ill. önfeláldozással járó v. önfeláldozást kívánó <magatartás, megnyilatkozás>. Önfeláldozó szeretet; a haza önfeláldozó védelme. Hazafiúi köszönetem nyilvánítom önnek azon önfeláldozó buzgalmáért, hogy azt a bizonyos dolgot … megőrizte. (Jókai Mór)
