önfeláldozás
önfeláldozás [ë; l-á] főnév -t, (-ok), -a
1. Az a cselekvés, hogy vki más(ok)ért v. vmely nagy, nemes ügyért önként életét adja. Dugovics Titusz az önfeláldozás ragyogó példája. Sem a vezér talentuma, sem egyes vitézek önfeláldozása nem volt képes többé a csatát rendbe hozni. (Jókai Mór) A tanyaszobában … régi újságok képmellékletei voltak a falon, Egressy mint Bánk bán, … Széchy Dezső hősi önfeláldozása királyáért. (Babits Mihály)
2. Vkinek saját életét is kockáztató áldozatvállalása, nagyfokú erőfeszítése vmely ügy érdekében. Hősiesség és önfeláldozás jellemezte az illegális kommunista párt harcosait. || a. (néha bizalmas, tréfás) Saját érdekünk, előnyünk mellőzése, megpróbáltatással, (nagyfokú) lemondással járó áldozat vállalása. Ön tehát csak nemes önfeláldozásból csatolja hozzá az életét? … nem szereti őt? (Jókai Mór) A Természet úgy rendelte …, hogy legnagyobb önfeláldozásainkat a legédesebb örömeket adó lelki gyönyörűségek jutalmazzák. (Ambrus Zoltán) || b. (tréfás, gúnyos) Áldozattal nem járó, különös fáradozást nem kívánó, gyak. éppenséggel kellemes feladat vállalása. Majd én hazakísérlek. – Micsoda önfeláldozás! [Megeszem szívesen a maradékot.] – Képes vagy ilyen önfeláldozásra?
3. Annak a lelki tulajdonsága, aki ilyen cselekedetre kész. Az önfeláldozás szelleme hevíti. A vállalkozás sikeréhez önfeláldozás szükséges.
önfeláldozási.
