önállóság
önállóság [n-á] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Általában az önálló melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg, állapot; vkinek, vminek ilyen volta.
1. Annak az állapota, aki, ami más(ok)tól, más(ok) segítségétől, támogatásától függetlenül, önállóan, a maga erejéből létezik, él, fennáll. Az iskola, a lap, a nők önállósága.
2. Az a képesség, hogy vki (vmi) a maga erejéből boldogul, eligazodik vmiben, a saját lábán megáll; életrevalóság, ügyesség. Önállóságra kell nevelni a gyerekeket. || a. Vkinek saját akarata, maga alkotta véleménye, ill. ennek megfelelő egyéni magatartása. Szellemi önállóság. Nem sok önállóság van benne! Ha én a csécsi önállóságot és elkényeztetést kapom továbbra is, akkor föltétlenül más ember fejlődött volna belőlem. (Móricz Zsigmond)
3. Más(ok)tól független, más(ok) által nem korlátozott elhatározási és cselekvési lehetőség, szabadság. Női önállóság és egyenjogúság. || a. Mástól való függetlenség, különállás. Az ország önállósága. Küzdöttünk az önállóságért. A folyóirat meg akarja tartani önállóságát.
önállósági.
