önálló
önálló [n-á] melléknév -an, -bb
1. Olyan <személy>, aki munkájában, foglalkozásában más vki vezetésére, irányítására nem szorul. Önálló kutató. Két hónapja még segédmunkás volt, ma már önállóan dolgozik. || a. Külön műhellyel, irodával, üzlettel rendelkező <iparos, kereskedő v. értelmiségi.> Önálló cipész, szatócs. || b. Nem közösen, hanem egyénileg dolgozó. Önálló gazdálkodó. || c. Ilyen személyek vmelyikével kapcsolatos. Önálló foglalkozás, kereset; önálló egzisztencia; önálló egzisztenciát alapít.
2. Magát eltartani képes. Önálló fiatalember; önálló kereső lány.
3. Olyan <személy>, aki nem engedi magát mástól befolyásolni; akinek saját akarata, véleménye van. Micsoda önálló lány! Mint önálló hölgy, kíséret nélkül elment hazulról. (Krúdy Gyula) || a. Más irányításától, befolyásától nem függő; szabad, független <személy, közösség, intézmény>. A tanács ebben a kérdésben teljesen önálló. || b. Ilyen vkire, vmire jellemző. Önálló elhatározás, gondolkozás, vélemény. Nincs egy önálló gondolata. Egy borkereskedő lánya: tizenhat éves. De már önállóan vezette az üzletet. (Krúdy Gyula) Annának ez volt az első napja, mikor gazdái nélkül önállóan intézkedhetett. (Kosztolányi Dezső)
4. <Társadalmi, jogi v. politikai szempontból> független; saját céllal, formával, szervezettel rendelkező. Önálló állam, hadsereg, község, vámterület. Csécse … már igen régen, talán századok óta önálló életet élt. (Móricz Zsigmond)
5. Mástól független, máséval nem közös v. nem kapcsolatos <dolog>. Önálló dalest ←; önálló főbérlet.
