önállósít
önállósít [n-á] tárgyas ige -ott, -son; -ani v. (-ni)
Önálló (1c) foglalkozáshoz juttat vkit, ill. ehhez az anyagi lehetőséget megadja neki. Önállósítja magát: a) önálló foglalkozásba kezd; b) vmely közös szervezetből v. vkivel való társulásból kiválik s önálló (1a) lesz; c) (átvitt értelemben) általában vki vmely anyagi v. szellemi függőségből, gyámságból kiválik, vkitől elválik, s külön a saját útjára lép. Kivált apja üzletéből, s önállósította magát. Megunta az otthon nyűgét, önállósította magát. Zöldné voltaképpen Lakics úrnak volt a jobb keze, mert akkor még nem önállósította magát. (Krúdy Gyula)
önállósítás; önállósítható; önállósító; önállósított; önállósíttat.
