osztatlan
osztatlan melléknév -ul
1. Részekre nem osztott, nem tagolt. Osztatlan birtok, (föld)tulajdon; (üzemi élet) osztatlan munkaidő: egyfolytában letöltött, szünettől meg nem szakított m. A Kállay családnak volt egy nagy osztatlan birtoka. (Jókai Mór)
2. Több személy között fel nem osztott, csak egy személy tulajdonában, irányítása alatt levő, egy embert érintő. (iskolai) Osztatlan iskola: olyan i., amelynek minden osztályát egy tanteremben egy nevelő tanítja; osztatlan munka, vezetés; osztatlanul uralkodik. || a. (régies) Olyan, ami több dolog között nem oszlik meg, csak egy dologra irányuló; meg nem oszló v. osztott. Körűlfoly a nap, mint hű szerető, Osztatlan hévvel téged ölelő. (Vörösmarty Mihály) Látcsövet tartott szeménél és osztatlan figyelemmel tekintett a Kolozsi-házra. (Madách Imre) || b. (régies) osztatlan testvérek: olyan t., akik még nem osztoztak meg, hanem közösen birtokolják a vagyont.
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Mindenkit érintő, mindenkire kiterjedő, egyhangú, általános, egységes. Osztatlan lelkesedés; osztatlan elismerésben részesült: mindenki elismerte. Osztatlan részvétet keltett a hír. Gyöngédsége megszerzé … a tanítók osztatlan bizalmát. (Vas Gereben)
osztatlanság.
