oszthatatlan
oszthatatlan melléknév -ul, (régies) oszthatlan
1. Olyan <összeg, érték>, amelyet nem szabad v. nem lehet több részre felosztani. Oszthatatlan alap, birtok, pénz, tartalék, tulajdon, vagyon.
2. (átvitt értelemben) Olyan, amit nem lehet több részre osztani, bontani, mert csak egységében tekinthető. A béke egy és oszthatatlan. Ha van dicsőség e magyar hazában Az a miénk lesz oszthatatlanul. (Vörösmarty Mihály)
oszthatatlanság.
