osztás
osztás főnév -t, (-ok), -a
Ált. az oszt igével kifejezett cselekvés, tevékenység, művelet; (részekre való) felbontás, (szét)választás, (azét)tagolás.
1. Az a cselekvés, hogy vmit osztanak (1–2, 4). Vminek részekre osztása; a könyvnek fejezetekre osztása; az összegnek öt egyenlő részre osztása; ajándékok, jutalom, pénz osztása; parancsok osztása. 1945 tavaszán megkezdődött a föld osztása. || a. <Kül. háború idején> az a tevékenység, hogy korlátozott mennyiségű v. jegyre adott árucikket (ki)osztanak, árusítanak; bizonyos korlátozással történő árusítás, áruelosztás. Burgonya, citrom, petróleum, tüzelő osztása. Liszt érkezett a boltokba, de az osztást csak később kezdték meg. || b. (ritka) Vmely szétosztásnak, felosztásnak az eredménye, aránya. Belenyugodott az osztásba. Elégedett az osztással.
2. (mennyiségtan) Az a mennyiségtani alapművelet, hogy egy számot v. mennyiséget vmivel osztanak (3). → Arányos osztás; hibás, hibátlan osztás; könnyű, nehéz osztás; az osztás jele a; v. a törtvonal; a 20-nak 5-tel való osztása, elvégzi az osztást. A gyerekek most tanulják az osztást. Bajlódik az osztással. || a. (mértan) Szög v. körív, körcikk, egyenes osztása: az a mértani művelet, hogy egy szöget stb. szerkesztéssel egyenlő részekre osztanak (1).
3. (játék) <Kártyajátékban> az a művelet, tevékenység, hogy vki a játékosoknak kártyát oszt (4b). Rossz volt az osztás, kérem vissza a kártyákat. Kezdd már az osztást! Ott tarokkozott gróf Pongrácz Károly; melléje ültem, s mikor rájött az osztás, félrehíttam. (Mikszáth Kálmán)
4. (népies, régies) Osztozkodás; osztály (9); vminek felosztása, szétosztása. Az osztásnál megrövidítette, kijátszotta a Gyócsi árvákat. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. osztásmező; 2. földosztás; házhelyosztás; kártyaosztás; szereposztás.
osztási; osztású.
