odalép
odalép tárgyatlan ige
Odalép vkihez, vmihez: a szóban forgó v. a határozóval pontosan megjelölt, a beszélőtől időben v. térben távolabbi(nak tekintett) helyre, tárgyhoz v. személyhez lép. Láttam, hogy odalépett hozzá, súgott neki valamit. Odalép a híd korlátjához. Odalépett az asztalhoz. Odaléptem, és megfogtam a kezét. Odalépett egy utcai árushoz, és vett tőle egy koszorú fügét. (Babits Mihály) Apám odalépett a rádióhoz, és bekapcsolta. (Gelléri Andor Endre)
Vö: lép (2).
odalépés; odalépő.
