odalesz
odalesz tárgyatlan ige
I. Önálló igeként.
1. <Állat, ritk. személy vmely betegség v. szerencsétlenség következtében> váratlanul elpusztul, meghal. Odalett a kis borjú. Most ugyan azt hinnéd: hogy veszve van a mi szerencsénk; | Hogy hős Antipater oda lett viadalmas Izáccsal; | Mégis hallhattad, Viddin hadi tette kipótol | Mindeneket. (Vörösmarty Mihály) Kínomba dalolva … Magam is már-már odalettem! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Tárgy, dolog> elpusztul, tönkremegy, megsemmisül. Odalett a régi világ, a termés, a ház. Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. És keményen mint a jég verése, Oda lett az emberek vetése. (Vörösmarty Mihály) Odalőn a város, gazdag Akviléja. (Arany János) A nemesség odalett, elzüllött. (Mikszáth Kálmán)
3. Eltűnik, elvész, többé nincs v. nem lesz meg. Odalett a pénzem. És az egész Júdit, ameddig eleven, Elsülyedt és eltünt, odalön hirtelen. (Arany János) A kedves, édes Cukri bárány odalett. (Mikszáth Kálmán)
4. Erős érzelem hatása alatt elveszti józan gondolkodási és cselekvőképességét; letörik, elcsügged. Amikor meghallotta a gyászhírt, egészen odalett. Anna pedig gyorsan ment az ágyas házba: Odalett, elsápadt, a hideg is rázta; Reszkető kezében tartá a levelet. (Arany János) Azt sem tudtam már: unjam-e vagy szánjam azt a szegény embert, egészen odalett. (Jókai Mór) || a. Vmely kellemes, jóleső érzés annyira hatalmába ejti, hogy nem bír uralkodni magán; elernyed, tehetetlen lesz a gyönyörűségtől. Fanny szívélyesen nyújtá eléje a legparányibb … kezecskét. A villanyos érintésre egészen odalett János úr. (Jókai Mór)
II. (csak jelen alakban, az odavan ige, s tagadószóval a nincs oda jövőjeként)
1. Más helyen kül. az otthontól távol lesz. Két hétig odaleszek.
2. (ritka) El fog pusztulni, el fog tűnni; el fog múlni; nagyon beteg lesz stb. Vö: odavan. Ha tovább esik, odalesz a termés. A műtét után két napig odalesz, nem tudsz vele beszélni.
