odalenn
odalenn határozószó, mutató odalent, (népies) odale
<Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, távolinak jelezve.>
1. A mutatással megjelölt lent levő helyen, ahol a beszélő v. író nincs jelen v. vmely ismert, említett, szóban forgó, a beszélő v. író szempontjából lent levő helyen. Odalenn a földszinten. Mi itt a hegyen tiszta kék eget látunk, míg odalenn a völgyben esik az eső. Szép úrfiak! … | Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet. (Arany János) Odalent az utcán felhangzottak az ismert kopogó lépések. (Krúdy Gyula)
2. Vmilyen szempontból lenn (4–6, 8) levőnek tartott helyen, ahol én, a beszélő v. író nem vagyok jelen. Odalenn falun, vidéken, délen. Odalent a falvakon … a libák benéznek az ablakon. (Móricz Zsigmond) || a. (költői) A sírban. Ki annyit szenvedett, Mint szegény gyermeked Jobb annak oda lenn. (Petőfi Sándor)
3. Odalentről: az ismert, a szóban forgó, odalenn (1–2) levő helyről. Odalentről nem hallatszik föl semmi. Odalentről az utcáról a boltok vasredőinek csattanása hallatszott. (Kaffka Margit)
odalenti.
