odalapul
odalapul tárgyatlan ige
1. Odalapul vkihez, vmihez: <ember, állat> vmely megnevezett élőlényhez v. tárgyhoz szorosan hozzásimul. A macska odalapult a küszöbhöz. A kutya vihogva, ugrálva futott a koldusig,… végre hasán csúszva odalapult hozzá. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely tárgy más tárgyhoz> mintegy szándékosan hozzásimulni látszik. [A házaknak] a háta szerényen odalapul a hegyhez. (Mikszáth Kálmán)
odalapulás; odalapuló; odalapult.
