odalát
odalát tárgyatlan ige
A szóban forgó v. megnevezett és (a beszélőtől) többé-kevésbé távol eső helyre lát. [Ott lakik egy domboldalon.] Én is odalátok. Ne oda fel jöjjön. Mindenki odalát messziről is. (Gárdonyi Géza) Erzsi … úgy intézte, hogy abban a percben lehajolt a kis fiához, s aztán úgy ment tovább, hogy nem is láthatott oda Gyurira. (Móricz Zsigmond)
Vö: lát (I. 1c).
odalátás; odalátható; odalátó; odalátott.
