mozgékony
mozgékony melléknév -an, -abb
1. Természeténél fogva könnyen, fürgén, gyorsan mozgó <személy>. Mozgékony fiatalember, pincér. || a. Folyton mozgó v. könnyen mozgatható <testrész>. Mozgékony ajak, szem. Kedveskedő grimaszt csinált a mozgékony ajkszögleteivel és arcával. (Mikszáth Kálmán) Tükör előtt állva … elnéztem mozgékony szájam szokatlan vonalát. (Kaffka Margit) A koldusasszony … rám tekint világtalan szemével … Mozgékony ujjaival motoz a levegőben. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Ügyesen, gyorsan cselekvő; élénk, tevékeny. Mozgékony elnök, titkár. Erre a feladatra ő a legalkalmasabb, mert nagyon mozgékony. Nem volt elég mozgékony
mozgékonyság.
