mozgó
mozgó melléknév és főnév
I. melléknév -n
1. Olyan <személy, dolog>, aki amely mozog (1–2). A színpadon mozgó alakok ←; (katonaság, sport) mozgó cél: helyét állandóan változtató cél (4); (műszaki nyelv) mozgó csiga: a teherrel együtt emelkedő, rögzítetlen cs. (4); (katonaság) mozgó háború: olyan h., amelyre elsősorban a hadmozdulatok, manőverek jellemzők, és amelyben az arcvonalak nem merevednek meg huzamosabb időre; mozgó kerék, óramutató; lassan mozgó elefánt; sokat mozgó gyerek; fiatalosan mozgó idős ember; körben mozgó pont; (műszaki nyelv) mozgó terhelés: vmely építményen közlekedő járművek, emberek, állatok súlyából adódó t.; gyorsan mozgó ujjak. Ne szállj fel mozgó villamosra! [A fráter] a folyosón csesszegett [= csoszogott] föl és alá. A könyvet a szeme elé tartotta, és mozgó ajakkal olvasott. (Gárdonyi Géza) Alig mozgó szél járt az utcákon. (Gelléri Andor Endre)
2. Kocsira szerelt v. kocsikban elhelyezett; egyik helyről a másikra szállítható. Mozgó büfé ←; mozgó kiállítás, klinika, kórház, könyvesbolt.
3. Olyan, ami bizonytalanul áll a helyén, és vmely erő hatására könnyen elkezd inogni, billegni, lötyögni. Mozgó asztalláb, csavar, szög; mozgó fog.
4. (csak határozóval) (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vhol mozgó: olyan, aki, ami csak vmely meghatározott területen működik, tevékenykedik, csak bizonyos határok között maradva fejti ki (szellemi) tevékenységét. Felszínen mozgó társaságbeli ember; szűk témakörben mozgó költő; megszabott keretek közt mozgó kutatás.
5. (átvitt értelemben) Számokkal meghatározott keretek közt változó. Százötven és kétszáz forint közt mozgó árak; a húsz és harminc között mozgó létszám. || a. (átvitt értelemben, közgazdaságtan) Mozgó bérskála: <tőkés gazdaságban> olyan b., melyben a bérek időről időre az árak változásához igazodnak. || b. (átvitt értelemben, vallásügy) Mozgó ünnep: olyan ü., amely évenként más-más naptári napra, de a hétnek ugyanarra a napjára esik. A húsvét mozgó ünnep.
II. főnév -t, -ja (régies, bizalmas) Mozi (1).
Szóösszetétel(ek): 1. mozgójárda; mozgószínház; 2. örökmozgó.
