megtépáz
megtépáz tárgyas ige
1. Megver, elpüföl vkit, rendsz. úgy, hogy több-kevesebb hajzatát is kitépi. Alaposan megtépázták egymást. Édesapja… őt nem egyszer megtépázta e szobában. (Eötvös József) Szijj Gergely uram… a feleségét gyakorta meg szokta tépázni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Megtépáz vmit: tetemes kárt tesz vmely erkölcsi értékben. Megtépázza vkinek a becsületét, a hírnevét, a tekintélyét.
megtépázás; megtépázó; megtépázott; megtépáztat.
