megtép
megtép tárgyas ige
1. Megszaggat, összeszaggat vmit. (vallásügy) Megtépi a ruháját: a gyász jeléül megszaggatja. Az ágak, a tüskék megtépték a ruháját. A szél megtépte a lobogókat. Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival, Minden ág megtépte, tüske megszakgatta, …Ugy bolyonga Miklós. (Arany János) A szoknya kiszakadt ráncaiból, a fodrok megtépve, cafatokban lógtak le. (Mikszáth Kálmán)
2. Megtép vmit: szárnyasnak a tollát, pelyhét tépi, hogy vmely célra felhasználja. Megtépi a ludakat.
3. (népies) <Haját, hajzatát> megcibálja. Megtépte az üstökét. || a. Megtép vkit: megtépi vkinek a haját. Nem volt a faluban pór gyermek, bármi kamasz hős, | …, kit meg nem téptem akárhol. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, költői) Megsebez, megkínoz. Ti férfiak, | egymást megtépve nő miatt, | ne hallgassátok el: Nagyon fáj. (József Attila)
4. (régies, költői) Eltép. Hárfa vagyok, melynek húrját megtépte szilaj kéz, Mely soha már meg nem zendűl, hangatlan [= hangtalan] üres fa. (Vörösmarty Mihály)
megtépés; megtépet; megtépett; megtéphető; megtépő.
