küldött
küldött melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan <személy, dolog>, akit, amit vhova küldtek (I, II). Az orvosért küldött fiú; a neki küldött levél; a kapura küldött labda; a feléje küldött biztató pillantás, szó. || a. (népies, régies) Küldött farkas: <a néphit szerint> farkassá változott és farkas képében pusztító személy. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a küldött farkas ¬.
II. főnév -et [e], -je [e] v. (ritka) -e [e]
1. (politika) Vmely közösség v. hatóság hivatalos képviselőjéül kijelölt s vmely közös tevékenységben, ünnepségen, tanácskozáson való részvétellel megbízott, ilyen céllal oda küldött személy. Kongresszusi küldött. A küldötteket ünnepélyesen fogadták. Küldöttet választottak. A tömeg figyelme ismét a királyi küldöttekre fordult. (Eötvös József)
2. (választékos) Alkalmi megbízásból, főleg üzenetváltás céljával vhova indított hírnök, hírvivő, megbízott. Csak egy órával előzte meg Pétert Katalin küldötte. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. küldöttértekezlet; küldöttgyűlés; küldöttjelölt; küldöttválasztó; 2. katonaküldött; munkásküldött; parasztküldött.
küldötti.
