küldönc
küldönc főnév -öt, -e [e]
1. Levél v. vmely üzenet, kisebb csomag továbbításával, kézbesítésével megbízott alkalmi személy. A virágot küldönc vitte hozzá. A küldöncöt megjutalmazta szolgálatáért. Egy rejtélyes küldönc finom borítékú illatos levélkét hozott. (Jókai Mór) Mint hűséges küldönchöz illik, … hátikosarából kirakosgatta a küldeményt. (Krúdy Gyula)
2. Olyan személy, aki üzenetek, küldemények továbbítását, kézbesítését foglalkozásszerűen v. hivatalból végzi. Kerékpáros, lovas küldönc; a posta távirat-kézbesítő küldöncei; küldönc fizetve; küldöncnek osztották be.
3. (katonaság, 1945 előtt) Tisztek mellett személyi szolgálatot ellátó katona, tisztiszolga. || a. (katonaság, 1945 előtt) Vmely parancs, jelentés stb. továbbítását, kézbesítését végző katona.
küldönci.
