küldöttség
küldöttség [küldöccség v. küldötség] főnév -et, -e [ë, e]
Küldöttekből (II) álló csoport, a küldöttek összessége. Diplomáciai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, szakszervezeti küldöttség; a küldöttség vezetője, tárgyalásai; küldöttséget küld vhova, vkihez; küldöttséget ® vezet. A négytagú magyar küldöttséget ünnepélyesen fogadták. || a. <Ünnepi alkalomból v. hivatalos ügyben, üdvözlés, kérés, követelés stb. végett> vmely tekintélyes, magas rangú személyhez v. illetékes hatósághoz küldött és vmely közösség (alkalomszerűen) kiválasztott tagjaiból álló kisebb-nagyobb csoport. Hódoló, kérelmező, tiltakozó, tisztelgő küldöttség. Tíztagú küldöttség kereste fel az ünnepeltet. Az előszobában egymást érték a küldöttségek. A főispán nem fogadta a küldöttséget. Küldöttséget menesztettek, küldtek a miniszterhez. Teljes számú városi küldöttség … indult a padisah elébe. (Kemény Zsigmond) A küldöttség elnöke elmondta a maga mondókáját. (Arany János) A polgármesteri fogadóterem küldöttséggel volt tele. Kétszáz szegény tanyasi állott ott. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. küldöttségvezető; 2. kormányküldöttség.
