kimeszel
kimeszel tárgyas ige
<Vmely helyiséget> mésszel teljesen bevon, ill. teljes meszelését elvégzi. Kimeszeli a konyhát, a szobát. Ott van a hátulsó hely … Majd kitakarítod … Kimeszeled. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas, gúnyos) Igen vastagon, nagyon fehérre púderez. Kimeszeli az arcát, képét, magát.
kimeszelés; kimeszelget; kimeszelhető; kimeszelő; kimeszelt; kimeszeltet.
