kimetsz
kimetsz tárgyas ige
1. (régies v. kissé választékos) <Vmely egészből egy nem kívánatos részt> metszéssel eltávolít, kivág. Kimetszi az almából a rothadt részt. || a. (átvitt értelemben) Meddig tart még, beteg világ, Meddig tart még a nyavalyád? | Király-fene rágja tested, Agyonrág, ha ki nem metszed! (Petőfi Sándor)
2. (ritka) <Vmely ábrát> metszéssel, véséssel kialakít. Azt [= lába nyomát] itt hagyja talán a porzó tiszta homokban; Én pedig egyszeriben paizsom lapjára kimetszem, Elviszem a földnek minden részére csatázva. (Vörösmarty Mihály)
3. (régies) <Állatot> kiherél. Kimetszi a bikát.
kimetszeget; kimetszés; kimetszett; kimetszhető; kimetsző.
