kimesterkedik
kimesterkedik tárgyas ige
Ügyeskedve v. ravaszul kitervel, kimódol, ill. megcsinál, véghezvisz vmit. Olyan pompás zárat mesterkedett ki, hogy csodájára jártak. Ő mesterkedte azt ki, hogy a fiatal vőlegény elszakadjon még nem is ismert hites arájától. (Jókai Mór)
kimesterkedés; kimesterkedett; kimesterkedő.
