kijárat [2]
kijárat [2] főnév -ot, -a
1. Ajtó, kapu v. nyílás, amelyen keresztül vmely zárt térből v. helyiségből ki lehet jutni. Keskeny, rejtett, széles, titkos kijárat; az alagút, a bánya, a pályaudvar, a terem kijárata. Merre van itt a kijárat? A kaptáron kijáratot hagy a méhek számára. A kitóduló tömeg összezsúfolódott a szűk kijáratnál. Erős férfiak állnak Őrt ellenem a kijáratokon. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Van éppen egy neked való csinos lakosztályunk külön kijárattal. (Tolnai Lajos)
2. Kijárat a tengerhez: az a földrajzi út, amely lehetővé teszi, hogy vmely ország belekapcsolódjék a világtengerek forgalmába.
Szóösszetétel(ek): vészkijárat.
kijárati.
