kijáró
kijáró melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, aki, ami kijár (I. 1–2, 4) vhonnan, vhova. A városból vasárnaponként kijáró munkások; a mezőre kijáró falusiak; az állomásról kijáró szerelvény. Hát ime! tömérdek nép tolong hozzája: Férfiak, asszonyok, vének és gyermekek, Mint sirból kijáró halvány kisértetek. (Arany János)
2. (népies) Olyan <nagyobb háziállat>, amelyet a helység többi állatával együtt naponta közös legelőre, csordára hajtanak. Van egy kijáró kocája.
3. Olyan, amin keresztül vmely zárt térből v. helyiségből ki lehet, ill. ki szoktak járni. Kijáró ajtó, nyílás.
4. (átvitt értelemben) Olyan, ami vkinek kijár (III), vkit megillet. A vkinek kijáró megbecsülés, tisztelet.
II. főnév -t, -ja
1. (mezőgazdaság) Méhkas, kaptár kijáró (I. 3) nyílása.
2. (1945 előtt, rosszalló) Olyan személy, aki hivatali összeköttetései révén, rendsz. ellenszolgáltatás fejében kieszközli, hogy megbízóinak ügyeit a hatóságok kedvezően intézzék el.
3. (ritka) Kijárat [2]. A detektívek elállták a Hét liter nevű hírhedt korcsma ajtaját és hátsó kijáróját. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): vészkijáró.
