kijárat [1]
kijárat [1] tárgyas ige
1. Kijárat vkit: elrendeli v. úgy intézi, hogy vki, vmi kijárjon vhova. A gyermekeit hetenként kijáratta a pusztára dolgozni. Az újságot kijáratta a tanyára.
2. (népies) Kijárat vmit: úgy intézi, hogy vki kijárjon (II. 1) vmit, vmely iskolát v. iskolai osztályt elvégezze. Kijáratott vele négy osztályt, aztán inasnak adta.
3. Vmit elintéztet, kieszközöltet vkivel. A sógorával járatta ki magának az engedélyt.
kijáratás; kijárató; kijáratott.
