kijárás
kijárás főnév -t, -ok, -a
Általában a kijár (I. 1–4, II. 1–3) igével kifejezett mozgás, cselekvés, eljárás, tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi kijár.
1. Többszöri, ismételt v. gyakori kimenetel vhonnan v. vhová, vmely külső helyre. A házból való kijárás; az erdőre való kijárás. A garázst úgy építették, hogy biztosítsák a gépkocsik akadálytalan kijárását. Ipam annyira nem szeret, hogy … megtiltotta a kijárást hozzájok. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) Az a lehetőség, hogy vki kijárhat (I. 1b–c) vhonnan; kijárási engedély. Szabad kijárása volt a táborból. Megvonták tőle a kijárást.
2. (népies, kissé régies) Kijárat [2]. Kényelmes, szűk kijárás. Eltévesztette a kijárást. || a. (népies, kissé régies) Ez a hozzá vezető útvonallal együtt. Merre van innen a kijárás? A kijárás minden végén alabárdosok álltak. (Jókai Mór)
3. (népies) Vminek a kijárása: vmely iskola, osztály elvégzése, befejezése. Az általános iskola kijárása után.
4. Vminek utánjárással való elintézése, kieszközlése. Az engedély kijárása. || a. (1945 előtt, rosszalló) Az a tevékenység, hogy vki üzleti v. hivatali kapcsolatait felhasználva ellenszolgáltatásért v. egyéb előnyökért kieszközli, hogy megbízóinak ügyeit, kéréseit kedvezően elintézzék. Kijárással foglalkozott. A képviselőnek nem a Házban van ma dolga, hanem a kijárásoknál. El nem tudod képzelni, hogy mennyit kell lótnia-futnia. (Móricz Zsigmond)
kijárási.
