kijár
kijár ige
I. tárgyatlan Kifelé jár.
1. (Rendszeresen) jár vmely kint levő helyre, kül. lakott hely belső területén kívülre. Kijár az állomásra; kijár a faluból az erdőre, a földekre. Kijár a gyerekekkel sétálni a Duna-partra. Kocsin járt ki a városból. Nem igen jár ki a házból. Újabban kijár az autóbusz a tanyára. Június végén a Svábhegyre költöztek ki … Már oda bajos volt mindennap kijárnom. (Gárdonyi Géza) Milyen bolondos szegény. Még mindig ki-kijár a temetőbe, pedig már két éve, hogy meghalt az ura. (Nagy Lajos) || a. Városból falura jár. A kommunista munkások rendszeresen kijártak a dolgozó parasztokhoz. Rákos, te állsz, | Meződön hány embert táplálsz … | Pest-Budárul sok nép kijár, | S alig érti nyelvünket már. (Kisfaludy Károly) || b. <Lábadozó beteg> időnként szabad levegőre megy. Sokáig feküdt, de a múlt hét óta már kijár. Már ki is járhatott. Reggelente elsétált a budai gyógykúthoz. (Kosztolányi Dezső) || c. <Olyan helyről (pl. munkahelyről, táborból, zárt intézetből), ahol az emberek vmilyen fegyelem alatt bent tartózkodnak, engedély v. parancs alapján> rendszeresen kimegy. Kijár a városba dolgozni. Megengedték neki, hogy kijárjon az orvoshoz. || d. (ritka) <Újság, folyóirat vmely kint levő helyre> rendszeresen megérkezik; jár. Kijár hozzátok a Népszava?
2. (vasútügy) <Induló szerelvény> elhagyja az állomást. A vonat kijár.
3. (tájszó) <Nagyobb víz> gyak. v. rendszeresen kiárad vhova. Valaha régen azokra a tájakra is kijárt a víz. (Tömörkény István)
4. <Eszköz, tárgy v. vmely alkatrész hiányos rögzítés következtében, láb nagy lábbeliben> helyéből könnyen elmozdul, könnyen kiesik v. kivehető. Kijár a cipőből a lába: olyan nagy a cipője, hogy járás közben kilép belőle; kijön a cipőből a lába; kijár a kés a nyeléből; kijár a szék lába. A rekeszed hátulján egy deszka kijár helyéből. (Jókai Mór)
II. (Járással) befejezetté, teljessé tesz, elér vmit.
1. tárgyas (népies) <Iskolát, iskolai osztályt> elvégez, túljut rajta. (átvitt értelemben) Kijárja vminek az iskoláját v. kijár vmely iskolát: vmely vonatkozásban gazdag tapasztalatokat, alapos gyakorlati ismereteket szerez. Kijárta az általános iskolát. Két osztályt kijárt a gimnáziumban. Túl volt immár az iskolákon, Régen kijárta azokat. (Petőfi Sándor) Sok iskolát kell még addig kijárnod, Sokat csalódnod, míg mindent megértesz. (Madách Imre)
2. tárgyas Utánjárással elintéz, kieszközöl, elér vmit. Sikerült hitelt kijárnia a vállalat részére. Kijárta, hogy áthelyezzék. Hosszú időbe telt …, amíg jegyese valahonnan útlevelet járt ki. (Kuncz Aladár) Gyula … kijárta a diszpenzációt, s néhány nap múlva férj-feleség voltak. (Babits Mihály)
3. tárgyas (ritka) <Lábbelit> járással kényelmesebbé tesz; kitapos. Egy kicsit még szorít a cipő, de majd kijárom. Valahányszor német levelet kellett neki elolvasni, mindig úgy érezte magát, mintha új, szűk csizmát kellene kijárnia. (Jókai Mór)
4. tárgyas (bizalmas) Kijárja magát: kedve szerint eleget jár. Kellemes volt a kirándulás, jól kijártuk magunkat. Ha kijárta magát, visszafelé benéz … (Mikszáth Kálmán)
5. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (ritka) Kijárja: bizonyos összeget, mennyiséget elér; vmennyit kitesz. De minek beszélek, a szám majd hibázik – Nem biz az, kerek szám lett: kijárta százig. (Arany János)
III. tárgyatlan Kijár vkinek vmi: méltányos, illő v. szokásos, hogy vki vmit megkapjon; megillet vkit vmi. Kijár neki a dicséret, a tisztelet. Az öt garastok fejenkint kijár. (Jókai Mór) Ha feleséged vagyok, tessék megbecsülni, ahogy az egy feleségnek kijár! (Móricz Zsigmond)
kijárható; kijárogat; kijárt.
