kifeslik
kifeslik tárgyatlan ige
1. <Ruhán, lábbelin a varrás, az öltés> a cérna, a fonál elszakadozása folytán kibomlik. A keskeny varrású gomblyuk könnyen kifeslik. Oldalt a varrás egészen kifeslett. || a. Vmi kifeslik: vminek (ruhának, lábbelinek) a varrása, öltése így kibomlik. Kifeslett a cipőd. || b. Kirojtosodik. Kifeslik a szövet vége.
2. (választékos) <Bimbó, rügy, virág> kinyílik. A virágok kifeslenek.
3. (népies) <Olyan helyről, ahol eddig el volt rejtve, be volt borítva v. zárva> lassan, fokozatosan kifordul, kijön vmi. A krumpli kifeslik a földből. A lepke kifeslik gubójából.
kifeslés; kifeslett; kifeslő.
