kifest
kifest tárgyas ige, (tájszó) kiföst
1. <Főleg szobát, házat, ill. annak falát, felületét> a szükséges szobafestői munkálatok elvégzésével a kívánt színűre, mintájúra fest. Kifesti a házat, a kamrát, a konyhát, a szobát.
2. Kifesti magát v. vmijét: arcának vmelyik részére festéket rak, s ezt a műveletet elvégzi, befejezi. Kifesti az ajkát, az arcát, a szemöldökét. Csupa nő ült az asztala körül, kifestve, … lefogyasztva. (Hunyady Sándor)
3. <Eredetileg színezetlen rajzot, ábrát, betűt, címert> különféle színű festékkel kiszínez.
4. (átvitt értelemben, költői) Vmire kifest vmit: vminek a hatására vkinek az arcán láthatóvá lesz vmely testi v. lelki állapot. Színem előtt szúnyad, s még egyszer látom az elmult Örömet álmaitól viduló arcára kifestve. (Vörösmarty Mihály) A rendes élet kifesti képére az egészség színét. (Vas Gereben)
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Elképzelésében> vmely tulajdonsággal felruház v. elképzelt tulajdonságokkal ír le vmit. A népköltészet mindig a borzalom … színeivel festette ki maga előtt az éjszakot. (Jókai Mór) Kifestettem magamnak jövendő életem boldogságát. (Tolnai Lajos)
kifestés; kifestet; kifestetlen; kifestett; kifesthető; kifestő.
