kifér
kifér tárgyatlan ige
1. Vhol annyi v. elég nagy hely van arra, hogy vki, vmi azon keresztül kijusson, kibújjon. Kifér a keze a nyíláson, a láda az ajtón. Olyan kövér, hogy alig fér ki az ajtón. Szóláshasonlat(ok): úgy kiabál, ordít, ahogy a ® torkán kifér. Az ajtót … nyitva hagyta maga után, hogy ha elcsapják, könnyebben kiférjen ott, ahol bejött. (Vas Gereben)
2. Kifér vmi: vmely betű v. szöveg számára elég hely van még (a szóban forgó lapon v. sorban). Ez a néhány betű már nem fér ki. Ez a mondat még kifér ezen a lapon v. erre a lapra.
kiférés; kiférő; kifért.
