kegyelmez
kegyelmez [ë-e-e v. e-e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (főleg tagadó alakban és felszólító módban)
Kegyelmez vkinek: kegyelmet gyakorol vkivel, irgalmas vkihez. Az (Úr)isten kegyelmezzen vkinek: <ha vmi bekövetkezik, ha vmit megtesz, ill. nem tesz meg a szóban forgó személy,> jaj lesz neki. Nem kegyelmezett neki. Kegyelmezz nekünk! Kegyelmezz árva fejemnek! Ha bennünket még mostan is megvettek, Az úristen kegyelmezzen tinektek! (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: megkegyelmez.
kegyelmezés; kegyelmező.
