kegyelmi
kegyelmi [ë-e v. e-e] melléknév -leg [e]
1. (jogtudomány) A kegyelemre (1b), ill. kegyelmezésre vonatk., azzal foglalkozó, azt tartalmazó. Kegyelmi bíróság: az a b., amely véleményt mond a megkegyelmezés ügyében; kegyelmi kérvény: az a k., amelyben az elítélt büntetésének enyhítését v. elengedését kéri; kegyelmi rendelet; kegyelmi tanács: az az igazságügyi tanácskozó testület, amely a jogerőssé vált halálbüntetés kiszabása esetén a bíróság tagjaiból alakul, s véleményt nyilvánít afelől, hogy az elítélt méltó-e kegyelemre v. sem. A bíróság kegyelmi tanáccsá alakul. Kegyelmi úton életfogytiglani börtönt kapott.
2. (vallásügy) Kegyelemmel (2–2a) kapcs., abból származó. Kegyelmi ajándék: mindaz, amit az ember <a keresztény vallás felfogása szerint> Isten kegyelméből kap, kül. vmely lelki képesség. Kegyelmi állapot.
