felsebez
felsebez tárgyas ige fölsebez
1. Felsebez vmit: testnek, testrésznek külső, felületi részén sebet ejt, ill. azt sebessé teszi. Az istráng felsebezte a ló bőrét. A csizma kérge felsebezte a sarkát. A tüske felsebezte a kezét. A meztelen lábat töri, felsebzi a kemény göröngy, az éles kavics. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, választékos) Felsebzi a lelkét, a szívét: lelki fájdalmat okoz neki. Fájdalmas emlékek bolygatásával felsebezte a lelkét.
felsebezhető; felsebzés; felsebzett; felsebző.
