felbiztat
felbiztat tárgyas ige fölbiztat (gyak. rosszalló)
Biztatva, buzdítva vminek a megtételére, elkövetésére, ill. vmilyen magatartásra rábeszél vkit. Felbiztatták ellenem. Felbiztatta a közbelépésre. Ki biztatott fel erre benneteket? Rokonim, barátim mind felejtenek És veszni hagynak, kit fölbiztatának. (Vörösmarty Mihály) Erre a kis tréfára … engem egyenesen az ifjú nagyságos úr biztatott fel. (Jókai Mór)
felbiztatás; felbiztatható; felbiztató; felbiztatott; felbiztattat.
