felbocsát
felbocsát tárgyas ige fölbocsát, (népies) felbocsájt (választékos)
1. Felbocsát vkit: vkinek megengedi, hogy felmenjen vmely fent levő helyre. A kapus nem bocsátotta fel az emeletre.
2. (ritka) Vmit elereszt, elröpít, hogy felfelé szálljon; felereszt, felenged. A léggömböt felbocsátja. || a. (átvitt értelemben) Ne mindig a magad körébe járjon Elméd, hanem bocsásd a légbe föl. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
felbocsátás; felbocsátható; felbocsátó; felbocsátott; felbocsáttat.
