felbillent
felbillent tárgyas ige fölbillent
Okozza, eszközli, hogy vmi felbillenjen (1–2). Az egyik serpenyőbe tett kis teher egyszerre felbillenti a mérleg egensúlyát v. a mérleget. A szél felbillentette a vitorlást. [Csupán] néha billentette fel a szék hátulsó két lábát, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. (Krúdy Gyula)
felbillentés; felbillentett; felbillenthető; felbillentő.
